- Gyere lovacskám ide az ölembe, mesélek neked.
Hosszú út van előttünk, bár a kapitány nem mond semmit, csak mosolyog, de én összeismerkedtem egy tengeri csikóval és ő elárulta, hogy bizony nehéz és kalandos az út oda.
Ő már járt azon szigeten, és képzeld ismeri azt a tündért akiért megyünk.
Kedves kis teremtésnek írta le, de nem akart ott maradni, hívta vissza az óceán.
Szóval ő mesélte, hogy nem volt egyszerű átjutni az akadályokon.
Bizony, bizony több is van.
Először is az irígység szigete.
Ne nevess, így hívják. tt mindenki gyanakvó, és irígy a másikra.
Egy csöpp örömért ölni tudnának. Vagyis inkább azért, hogy a másiknak se legyen jobb mint neki.
Hosszú út van előttünk, bár a kapitány nem mond semmit, csak mosolyog, de én összeismerkedtem egy tengeri csikóval és ő elárulta, hogy bizony nehéz és kalandos az út oda.
Ő már járt azon szigeten, és képzeld ismeri azt a tündért akiért megyünk.
Kedves kis teremtésnek írta le, de nem akart ott maradni, hívta vissza az óceán.
Szóval ő mesélte, hogy nem volt egyszerű átjutni az akadályokon.
Bizony, bizony több is van.
Először is az irígység szigete.
Ne nevess, így hívják. tt mindenki gyanakvó, és irígy a másikra.
Egy csöpp örömért ölni tudnának. Vagyis inkább azért, hogy a másiknak se legyen jobb mint neki.
Mesélte a kiscsikó, hogy feljelentik egymást, hangosan kiabálnak, veszekednek és egy csöpp megbánás, szeret nincs a szívükben.
A szigeten kikötő hajókat ellepik és megfertőzik az óvatlan utasokat.
A szigeten kikötő hajókat ellepik és megfertőzik az óvatlan utasokat.
Nagyon kell vigyáznunk, nehogy minket is befröcsköljenek gyülöletük mérgével.
Fel kell magunkat vértezni önbizalommal, és hittel.
Aztán ha ezen sikeresen túl jutottunk, akkor ott a búbánat szigete.
Ahj, be szomorú a neve.
Itt az emberek mindig sírós arccal járnak. Nincs nevetés, az ég is mindig felhős.
Talán sosincs nap. Látod a kis csikóhal nem tudta megmondani valóban nincs-e.
Amikor erre járt nem volt. Nem virágoznak a fák, nem nyílnak virágok a kertekben.
Fel kell magunkat vértezni önbizalommal, és hittel.
Aztán ha ezen sikeresen túl jutottunk, akkor ott a búbánat szigete.
Ahj, be szomorú a neve.
Itt az emberek mindig sírós arccal járnak. Nincs nevetés, az ég is mindig felhős.
Talán sosincs nap. Látod a kis csikóhal nem tudta megmondani valóban nincs-e.
Amikor erre járt nem volt. Nem virágoznak a fák, nem nyílnak virágok a kertekben.
H a kikötünk, vigyáznunk kell, nehogy szívünkre telepedjen a búbánat, mert az bizony csak nagyon sokára múlik el.
Ezért én el is határoztam, hogy kis üvegben napfényt, kacagást, és virágot viszek magammal ha kikötünk.
Ha érzem hogy elnehezül a szívem, csak kinyitom, beleszippantok, és hagyom hogy szétáradjon újra bennem az életöröm.
Igen, még van sziget, ahol bizony mindig ki kell kötnünk, vizet és élelmet felvenni.
A közöny szigetén is élnek emberek. Meglepően sokan.
Semmi más nem érdekli őket önmagukon kívül. Sem a fájdalmad, sem az örömöd nem vált ki belőlük semmiféle reakciót.
Mintha levegőből lennél. Az emberek csak élnek egymás mellett, de nem egymásért.
Ha itt kikötünk, akkor jól össze kell kapaszkodnunk, nehogy elsodorjanak minket, hogy aztán soha többé ne találjunk egymásra.
Aztán ott van az eltemetett emlékek szigete.
Na ez egy fura sziget az mondja a csikóhal.
Élnek itt is emberek, bár ki tudja mi tartja őket életben.
Talán a múltban kutakodás.
Mert egyebet nem tersznek, csak keresnek kutatnak régen volt dolgaik után.
Ezért én el is határoztam, hogy kis üvegben napfényt, kacagást, és virágot viszek magammal ha kikötünk.
Ha érzem hogy elnehezül a szívem, csak kinyitom, beleszippantok, és hagyom hogy szétáradjon újra bennem az életöröm.
Igen, még van sziget, ahol bizony mindig ki kell kötnünk, vizet és élelmet felvenni.
A közöny szigetén is élnek emberek. Meglepően sokan.
Semmi más nem érdekli őket önmagukon kívül. Sem a fájdalmad, sem az örömöd nem vált ki belőlük semmiféle reakciót.
Mintha levegőből lennél. Az emberek csak élnek egymás mellett, de nem egymásért.
Ha itt kikötünk, akkor jól össze kell kapaszkodnunk, nehogy elsodorjanak minket, hogy aztán soha többé ne találjunk egymásra.
Aztán ott van az eltemetett emlékek szigete.
Na ez egy fura sziget az mondja a csikóhal.
Élnek itt is emberek, bár ki tudja mi tartja őket életben.
Talán a múltban kutakodás.
Mert egyebet nem tersznek, csak keresnek kutatnak régen volt dolgaik után.
Szépet csúnyát bányásznak elő.
Mindegy, csak találjanak valamit amit aztán boldogan visznek haza, kifényesítik és ülnek előtte naphosszat merengve, míg meg nem unják, és akkor elindulnak ujabb emlékeket felkutatni.
Én itt le sem megyek a hajóról. Nem akarok elmúlt dolgokat keresni, az enyémek maradjanak csak itt a szigeten.
Ó, ne légy türelmetlen, már csak két sziget van, de azok könyebbek.
A gyermekek szigete valami varázslatos hely, legalább is azt mondja a csikóhal.
Csupa-csupa gyerek él itt békében, nevetésben. Mindig süt a nap, és olyan jó illatú a levegő, hogy nem is akarsz elmenni innen.
Sajnos itt csak gyerekek élhetnek, így minden felnőtt ki van tiltva.
Meghatározott útvonalon mehetsz, nem engednek letévedni róla.
Megmutatnak mindent, és megengedik, hogy elücsörögj egy-egy padon, vagy csak úgy bámészkodj, nézve miként élik az életüket ilyen remekül, felnőtt irányítása nélkül, és arról már nem ők tehetnek, hogy közben úgy, de úgy sajog a szived.
Nem tudom, honnan tud ilyesmit is a csikóhal, de valahogy elhiszem neki, hogy ott járt.
Az utolsó hely ahol ki kell kötnie a hajónak a barátság szigete.
Olyan szép neve van, mégis azt mondja a csikóhal, ez a leginkább embert próbáló hely.
Nem hiszem el, amit mesél, hogy itt az emberek barátok, aztán már nem azok és élnek egymás mellett haraggal a szívükben.
Aztán valami megváltozik és megint barátok, de ez a barátság már nem olyan, óvatos, hitetlen.
Szóval a sziget két részre oszlik, egyik felében a barátok laknak a másik felébe költöznek azok akik már látni sem akarják egymást.
Néha szomorú helyzetet teremt ez, hiszen kénytelenek egy helyen élni, dolgozni.
Biztosan van olyan is amikor rájönnek, butaság volt összeveszni, de erről nem mesélt a csikóhal.
Talán nem volt ott olyan sokáig, talán neki is maradt ott barátja.
Ha elhagyjuk a hajót, jó szorosan fogjuk meg egymás kezét, nem szeretnék senkit a szigeten hagyni.....
Innen pedig már egyenes út vezet az elveszett tündérke szigetére.
Ott már várnak ránk, és tudom, hogy nagyon--nagyon fogunk örülni hogy emgint megtaláltuk egymást.
Mindegy, csak találjanak valamit amit aztán boldogan visznek haza, kifényesítik és ülnek előtte naphosszat merengve, míg meg nem unják, és akkor elindulnak ujabb emlékeket felkutatni.
Én itt le sem megyek a hajóról. Nem akarok elmúlt dolgokat keresni, az enyémek maradjanak csak itt a szigeten.
Ó, ne légy türelmetlen, már csak két sziget van, de azok könyebbek.
A gyermekek szigete valami varázslatos hely, legalább is azt mondja a csikóhal.
Csupa-csupa gyerek él itt békében, nevetésben. Mindig süt a nap, és olyan jó illatú a levegő, hogy nem is akarsz elmenni innen.
Sajnos itt csak gyerekek élhetnek, így minden felnőtt ki van tiltva.
Meghatározott útvonalon mehetsz, nem engednek letévedni róla.
Megmutatnak mindent, és megengedik, hogy elücsörögj egy-egy padon, vagy csak úgy bámészkodj, nézve miként élik az életüket ilyen remekül, felnőtt irányítása nélkül, és arról már nem ők tehetnek, hogy közben úgy, de úgy sajog a szived.
Nem tudom, honnan tud ilyesmit is a csikóhal, de valahogy elhiszem neki, hogy ott járt.
Az utolsó hely ahol ki kell kötnie a hajónak a barátság szigete.
Olyan szép neve van, mégis azt mondja a csikóhal, ez a leginkább embert próbáló hely.
Nem hiszem el, amit mesél, hogy itt az emberek barátok, aztán már nem azok és élnek egymás mellett haraggal a szívükben.
Aztán valami megváltozik és megint barátok, de ez a barátság már nem olyan, óvatos, hitetlen.
Szóval a sziget két részre oszlik, egyik felében a barátok laknak a másik felébe költöznek azok akik már látni sem akarják egymást.
Néha szomorú helyzetet teremt ez, hiszen kénytelenek egy helyen élni, dolgozni.
Biztosan van olyan is amikor rájönnek, butaság volt összeveszni, de erről nem mesélt a csikóhal.
Talán nem volt ott olyan sokáig, talán neki is maradt ott barátja.
Ha elhagyjuk a hajót, jó szorosan fogjuk meg egymás kezét, nem szeretnék senkit a szigeten hagyni.....
Innen pedig már egyenes út vezet az elveszett tündérke szigetére.
Ott már várnak ránk, és tudom, hogy nagyon--nagyon fogunk örülni hogy emgint megtaláltuk egymást.
Utolsó kommentek