2009.09.13.

Kicsi boldogságmorzsák.Nem kell sok, nem is kell minden nap, de legyen mindig valami amitől átlendülök a holtponton.
Ma ettől lett jókedvem: a lányom fütyült.
Igaz hamisan, de a ritmusa jó volt.Nekem a fütyülés az önfeledtség jele. Az elégedettség fokmérője,és meg kell hogy mondjam nagyon nagy boldogsággal tölt el. Talán azért mert, mindig olyankor hallottam csak a szeretteimtől, amikor tényleg és igazán jól érezték magukat.
Lám csak, egy semmi kis dolog, és hamis is,mégis nevetésre késztet.
Lí fütyülök neked egy dalt, ha másra nem is jó, nevess Te is! Amúgy jobb is ha nem hallod!
A kiskutyák,mint kiderült, hatan voltak. Egy a kisfiúnál, egy a kislánynál, egy pedig az anyjuknál . A három másik a papírtáskában.Aranyos 6-8 hetes kölykök.
A fiatal pár előttem ment , én már csak a lelkendezésre figyeltem fel.
A férfi kitörő örömmel simogatta a kiskutyákat. Tényleg szépnek, egészségeseknek látszottak.
_ Mennyiért ad egy kölyköt ?- kérdezte.
_ Ingyen, bármelyiket elviheti - mondta az asszony és megmutatta a táskában lévő kölyköket is.
_ Nézze csak, ez a zsemleszínű a legszebb, a kislányomnak is ő a kedvence.- folytatta.
A férfi habozás nélkül kiemelte és magához vette a kiskutyát.
- Igen, valóban ő a legaranyosabb, ezt kérem. - mondta boldog mosollyal az arcán.Aztán a zsebében kotorászva pénzt vett elő.
- Tessék gyerekek , ez a tiétek !- nyújtott át egy ezrest nekik.
- Köszönjük - vágta rá a fiú, és nagyon örült.
Majd odahajolt a húgához :
- Na , ne sírj már, lesz másik, látod mennyire örült a bácsi és még pénzt is kaptunk érte.
Tovább már nem tudom mi történt, elmentek, és nem hallottam a választ, csak azt,hogy a kislány nem hagyta abba a sírást.