Függőágyán pihenve, azon tűnődött, mennyire különb a többi koboldhoz viszonyítva, mert tudva lévő dolog, hogy a koboldok mindig is szerettek viccelődni. ellenségesen viselkedni és borsot törni a tündérek orra alá. Talán egyedül ő lehetett a kivétel, mert a Mesepatak tündéreit annyira a szívébe zárta, hogy nem tudott volna ellenük fordulni. Megszokta azt, hogy körülrajongták és apró cseprő ügyekben segítséget kértek tőle, amit örömmel teljesített. Legjobban Tavasztündért kedvelte, mert az mindig ott repdesett mellette, kíváncsiskodott mikor ezermesterkedéssel töltötte napjait. Nagyon bántotta, hogy ez a kedves tündérke nem lábatlankodik mostanában körülötte, az pedig még jobban bosszantotta, amiért a keresésére indított hajót lekéste. Mikor mindezeken kalandozott az agya, észre sem vette mély álomba szenderülését.
Álmában régmúlt történések emlékképei villantak be, mikor fúrt faragott kis műhelyében, kerti bútorokat és különféle használati tárgyakat barkácsolt. A tündérek ilyenkor meg szoktak jelenni és oktondibbnál oktondibb kérdésekkel nyaggatták, de sosem kergette el őket, hanem elmagyarázta az általa készített termékek miként fognak működni és mi célt fognak szolgálni. Megengedte nekik, hogy kisebb elemeket odaillesszenek a helyükre, tartsák azt addig míg rögzíti, vagy megragasztja.

Legbüszkébb arra az alkotására volt, amit egy csomagküldő szolgálattól rendelt darabokban és több ezer apró darabból épített össze. Ez a fő műve a kétszemélyes repülő lóca volt, mit csak mesekopterként emlegettek.

.

.
A repülő alkalmatosságot csak ünnepi alkalmakkor fogta be, régen ezzel járt rockkoncertekre, de mióta az élő zenei koncertek háttérbe kerültek, azóta a mesekoptere kinn van a csűrben letakarva.

Hosszú szakállába most beletúrt a déli szél és arcába csapdosta, mintha csak jelezné a vén rockernak, hogy; - öreg, appá föl, ébresztő! A végső lökést az a hajszál tette meg, mely behatolt a hallójáratába és dobhártyáján olyan sercegést okozott, melyre kénytelen kelletlen kiugrott függőágyából.

Első útja a csűr volt, ahol leemelte a vitorlavászon borítást a mesekopterről. Ezzel a csodás repülőszerkezettel utol fogja érni a hajót, rááll a vadludak vonulási folyosójára és ha minden igaz, most kedvez neki a széljárás is.

Elindította a mesejáratot, ledobott egy kört a Mesepatak fölött, majd lenézett, hátha a nagy motorzajra mégiscsak észre veszi az a kedves tündér, aki otthon maradt bánatával és már napok óta nem látta. Amennyiben apró jelet küld felé szívesen felemeli magával a fellegekbe és irány a felderítő hadművelet.

Szerző: mesepatak  2011.11.02. 20:20 10 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mesepatakocskatortous.blog.hu/api/trackback/id/tr866026621

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szederke 2011.11.02. 21:27:56

ne csináld ezt velem te kobold...kipottyant a könnyem....

joe bácsi 2011.11.02. 21:34:54

Csak nem félsz a magasságtól? Én imádok a fellegekben járni ... :-)

szederke 2011.11.02. 21:36:45

tudod te mire gondoltam...huncut vagy:)

2011.11.02. 21:38:56

Nekem is hiányzol Joe bácsi:) Na igen és a vadludak vonulási folyosója az mindent visz:) Spring

joe bácsi 2011.11.02. 21:44:55

Mindig is a vidámabbik oldalánál közelítem meg a nehezen megfogható dolgokat :-) A vonulási folyosóban vákuumban szállhatunk :-) a fogyasztás szinte nuku :-)

szederke 2011.11.02. 21:46:07

és környezetBARÁT...:p

joe bácsi 2011.11.02. 21:58:24

nem is szürke, hihihiii :-)

skyppy 2011.11.03. 04:42:14

ahj most már sajnálom, hogy előre rohantam:-)))) de úgyse fértem volna fel:-)))

joe bácsi 2011.11.04. 17:58:07

Nem baj, ti már a pónival előnyt kovácsoltatok :-) Mi meg majd zúgva szállunk utánatok. :-)
süti beállítások módosítása