2009.10.04.

Vigyél magaddal, nem jó nekem itt.Szeretnék veled menni oda ahol minden megtörténhet . A rét selymes, és tele van virággal.Ha mezitláb futnék sem lenne semmi bajom, a fű engedelmesen simulna a talpam alá,nehogy felsértse, a patak is lassabban csörgedezne, hogy ihassak belőle. Nem zavarna,hogy velem szemben egy őz is iszik, egymásra nevetnénk.
Felpattanék a falovamra és messzire száguldanánk, rácsodálkznék a pillangók tarka seregére, nézném a madarak röptét,vagy csak hanyatt feküdnék a hegytetőn - amíg legel a lovam - és bámulnám a felhőket.
Megpróbálnám kitalálni melyik mi lehet, aztán a falovam léghajóvá válna és felröppenénk hozzájuk.Megsimogatnám mindegyiket, belehuppanék hófehérségükbe,éppen mint gyerekként a dunyhámba.
Újra gyerek lennék, a gondtalanság minden örömével.
Dehogyis bánnám,hogy többé nem mehetnék vissza,hiszen itt olyan boldog lehetnék, mint odalent, a valóságban soha.
De nem tehetem, így csak összeszedem a kis boldogság-morzsákat, és remélem kitart utam végéig.

Szerző: mesepatak  2010.02.08. 21:09 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mesepatakocskatortous.blog.hu/api/trackback/id/tr256026684

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása