2009.10.04.

Vigyél magaddal, nem jó nekem itt.Szeretnék veled menni oda ahol minden megtörténhet . A rét selymes, és tele van virággal.Ha mezitláb futnék sem lenne semmi bajom, a fű engedelmesen simulna a talpam alá,nehogy felsértse, a patak is lassabban csörgedezne, hogy ihassak belőle. Nem zavarna,hogy velem szemben egy őz is iszik, egymásra nevetnénk.
Felpattanék a falovamra és messzire száguldanánk, rácsodálkznék a pillangók tarka seregére, nézném a madarak röptét,vagy csak hanyatt feküdnék a hegytetőn - amíg legel a lovam - és bámulnám a felhőket.
Megpróbálnám kitalálni melyik mi lehet, aztán a falovam léghajóvá válna és felröppenénk hozzájuk.Megsimogatnám mindegyiket, belehuppanék hófehérségükbe,éppen mint gyerekként a dunyhámba.
Újra gyerek lennék, a gondtalanság minden örömével.
Dehogyis bánnám,hogy többé nem mehetnék vissza,hiszen itt olyan boldog lehetnék, mint odalent, a valóságban soha.
De nem tehetem, így csak összeszedem a kis boldogság-morzsákat, és remélem kitart utam végéig.