2009.09.14.

Kire haragudjak? A szélre aki táncraperdíti a szélkakast? Vagy inkábbb a szélkakasra,mert engedelmeskedik a szélnek?
Mind a kettőre haragszom, mert nem vagyok részese a játékuknak. Mert kihagytak és nélkülem is kerek a világuk.
Lentről nézem sóvárogva kettőjük táncát, és irígykedem. Melyik lennék leginkább én?
Szél ? Aki szabadon jöhet és mehet, szoknyát libbent , és ruhát szárít. Összeborzolja a hajam, és belekostól a fagyimba, majd egy marék virágszirmot szórva fejemre, eltünik.
Tavasszal magával hozza a távoli mezők illatát, nyáron a frissen ázott föld szagával lep meg,és összel az elmúlás ostoba gondolatait teríti a vállamra.Télen pedig komor,és zord, és szigorú is, de tudom, hogy ez nem igaz,mert hallom,ahogy nevet, mert én is nevetek amikor a lámpafényben nézem a kavargó hóesést.
Szél akarok lenni, nem szélkakas.
Illuzió, az ő állandósága, mindig ugyanott, de mindig más-és más tetszik neki. Elfordul és visszatér, soha nem tudod igazán elhagyott-e.Nem lehetsz benne biztos, hogy hátatfordított-e neked végleg. Nem enged.
Ma velem, holnap mással,és ha már őt is megunta akkor újra visszajön. Régi játékok emlékére hivatkozva figyelmet követel,de hamar megun és nem számít sem átok sem könny.
Nem akarok egyik sem lenni, de néha jó lenne szélsebesen körbejárni a világot,hogy aztán megpihenhessek egy lassú táncban a szélkakassal.