Márk talán vállalja a bloggazda szerepet, nem is bánnám, ha férfikéz venné kezelésbe a lányokat. Nem mellesleg egy novellistával állunk szemben, aki még ért is az írásokhoz.
Mit szóltok hozzá?  

Feltöltöttem az eddig írt mesét-verset, összesen 35db, amit Éosz, Skyppy, Szederke, Csillagvihar, Spring, Ziza, Joe bácsi, Mathir néven írtatok.

Ha akarjátok folytatni a közös blogot, akkor válasszatok magatok közül blog-gazdát, és megadom neki a jelszót!

Lí

2010.01.12.

Amerika írta

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy aprócska kis Tündér-társulás. Békésen éldegéltek a tündérek virágos, illatos, madárdalos erdejében.
Napközben ugyan mindenki elrepült hosszabb-rövidebb időre, hiszen a tündéreknek, koboldoknak is vannak feladataik, de éjjel mindenki haza tért.
Szerepelni kellett a tündérmesékben, álmot hinteni az álmatlan gyermekek szemére, elvarázsolni az ici-pici tejfogakat a kispárnák alól. Így hát volt közöttük álommanó, fogtündér, de még tökhintót varázsló tündér is.
Az egyik este óriási riadalom támadt meseország színpadán. Lí tündér nem tudott eljönni, elpróbálni a Csipkerózsikát. Egy óra múlva mindenki értesült, hogy megbetegedett. Ezért Skyppy tündérnek kellett helyette beugrani, ő viszont ezért nem tudott elszállni két kislányhoz, akiknek aznap esett ki egy-egy tejfoga. Megbízta Szederke tündért, hogy repüljön már el értük, és hagyjon valami kedves meglepetést az éjjeliszekrényükön a fogak helyett. Szederkének viszont aznap jelenése volt egy álmatlan kisfiúnál, aki már napok óta alig aludt és nyűgös éjszakákat okozott ezzel a szüleinek. Ő Csí tündérnek és Spring tündéreken küldött egy SMS-t, hogy segítsék már ki a bajból.
Amerika tündérnek az jutott az eszébe, hogy megkéri a két manót, keressék meg még ma este a”Betegek gyógyító forrását „és hozzanak egy jó nagy kancsóval a vizéből, s mikor minden tündér már elvégezte a napi feladatát, elvágtatnak a kis beteg Lí tündérhez. Mert el kell mesélnem nektek, ennek a víznek csak akkor van varázsereje, ha az egész társulat együtt viszi, és együtt kívánnak hozzá jó egészséget, természetesen varázsszavak kíséretében.
Mikor éjfélt ütött az óra, a tündérek, koboldok mind megérkeztek hiánytalanul. Nagyon fáradtak voltak, az aznapi munka és persze a helyettesítés nagyon kimerítette őket, de most senki sem gondolt magára.
- Siessünk- ajánlotta egyikük, és már suhintott is a varázspálcájával. Egyik tündér a hóna alá kapta a láthatatlan kancsót, és útnak indultak. Páran a kocsin foglaltak helyet, néhányan repülve kísérték társaikat. Még úton vannak. Nemsokára Lí tündér ablaka alá érnek, hogy megitassák
őt a „Betegeket gyógyító csodaforrás” vízével.


Skyppy folytatása:

Felkerekedett hát a kis csapat, hogy Lí tündérnek elvigyék a varázsitalt. A kis bohók azt hitték, a legnehezebb feladaton már túl vannak, vagyis megszerezték a gyógyírt, és már kész is. Nem tudták, hogy a Csúnya Nátha hegyen lakó gonosz boszorkány átkozta meg Lí tündért. Azért haragudott meg rá, mert a birodalmában lázította, önálló akaratra buzdította az alattvalóit. Olyannyira sikeres volt, hogy az alattvalók öntudatra ébredetek, és kiseprűzték a birodalomból a boszorkányt. Akkor átkozta meg Lít, hogy kapjon egy náthát, és csak akkor gyógyuljon meg, ha mind a hét barátja összefogva elviszik neki a gyógyszert.
Ám, ezt túl egyszerű lett volna, ezért különböző próbákkal és feladatokkal is nehezítette az utat.
Nos, ez volt az, amiről a kicsi kis tündérek nem tudtak. Elértek az első útkereszteződéshez. Merre is menjenek, bizony egyikük sem tudta utat.
Semmiképpen nem akartak visszafordulni, ezért leültek tanácskozni mitévők legyenek.
- Khmm. - hallották hirtelen. Szinte egyszerre fordultak hátra és pillantották meg a jövevényt. Csinos, nyúlánk leány volt, nem, Ő is tündér volt, de a szárnyait elrejtette az Adidas melegítő, csak kis hegyes füleiből lehetett sejteni tündéri mivoltát. Hosszú rőzseszín haját copfba fogta, zöld szemei csak úgy világítottak, és fürkészően nézett a kis társaságra.
- Bocsánat - szólalt meg.
- A kutyámat keresem, pontosabban azt a helyet, amit a telefonáló megadott, a neve Csúnya Nátha hegy.
- Ti hallottatok már róla? - kérdezte.
- Nem, nem. - jött a válasz.
- Szívesen segítenénk, de nekünk Lí tündérhez kell mennünk, sietős dolgunk. - mondta Mathir kobold, mert most éppen ő vigyázott a palackra.
-Lít mondtál? - kérdezte a lány.
- Őt ismerem, már ha ugyan arról beszélünk.
Együtt harcoltunk a gonosz Sherpa boszorkány ellen, de miután győztünk, én hazajöttem. A kis Micó kutyámnak már nagyon hiányoztam. Sajnos mire hazaértem nem találtam otthon, mert bánatában elindult utánam.
- Feladtam egy hirdetést és jött egy telefon, hogy hol találom meg Micót, most oda megyek. Van GPS- m , mert amúgy lövésem sincs, merre menjek. - fejezte be a lány.
- Igen Ő az. Nekem csak annyit mesélt, hogy bár megérte a harc a Sherpa boszorkány ellen, de sok erőt kivett belőlem - mondta Skyppy tündér.
- Akkor te leány, tudod hol lakik Lí - kiáltott fel Szederke.
- Igen, tudom - jött a válasz.
- Hurrá, mindjárt oda is érünk - kiabáltak a többiek is.
- Bocsánat el is feledkeztünk bemutatkozni - szólalt meg Joe Bácsi, és azonnal meg is mondta a nevét.
Aztán sorra mindenki bemutatkozott, és legvégül a lány is megmondta, hogy hívják. ZiZa volt a neve.
A kis csapat, most már ZiZa-val együtt felült a hintóba, Mathir kobold a lovak közé csördített és már röpültek is. ZiZa a Mathir kobold mellé ült a bakra, mert nála volt a GPS, és mutatta az utat. a többiek pedig egymásba kapaszkodva, dülöngélve ültek hátul, és csöndesen, hogy a sofőr meg ne hallja, mérgelődtek a kobold hintóhajtási technikáján. Mivel azonban az ügy sürgős volt, senki nem panaszkodott hangosan.

Tényleg gyorsan odaértek, de bizony csak egy üres házat találtak. A tea még gőzölgött a porcelán csészében, a takaró még meleg volt Lí tündér lázas testétől, keksz és papírzsebi halmok álltak a szekrényen, és a laptopja is kékes fénnyel villódzott rajta.
- Itt egy üzenet - kiáltott fel Spring tündér, majd hangosan felolvasta mi állt benne.
-"Elraboltam a tündéreteket, ha vissza akarjátok kapni, utána kell jönnötök a Csúnya Nátha hegyre, magatokkal kell hozni a varázsitalt is különben soha nem kapjátok vissza ezt az édes kicsi tündért. Aláírás Serpa boszorkány."
Nagyon szomorúak lettek, aztán Csí tündér és Amerika tündér szinte egyszerre mondta, hogy akkor menjünk utána. Így is tettek, visszaültek a hintóba, és ZiZa GPS-e segítségével újra nekivágtak az útnak.
Még sok-sok kaland várt rájuk, de jobb is, ha nem tudják, pici szívük meg ne rettenjen a félelemtől.


Spring folytatása:

Na, igen, szóval elindultak, mert jó csapatként összefogva akarták kiszabadítani Lí tündért.
Az út hosszú volt a szekér kereke tönkrement, Ziza GPS-e pedig bemondta az unalmast. Nem tudták merre haladjanak tovább, GPS híján pedig eltévedtek és a félelmetes Agresszív Tehenek Legelnek Rajta nagyréten találták magukat.
Joe bácsi csendre intette a manókat, nehogy még agresszívebbé váljanak a tehenek, akiket a gonosz boszorkány tett ilyen agresszívvé.
Óvatosan, tavasztündér Luciferin lámpácskája fényénél átsétáltak a réten, de ekkor váratlanul eléjük toppant a tehenek vezére Riska pán.
Szeme szikrákat szórt, orrából füstkarikák lövelltek, hatalmas volt,a kis manók ha egymás vállára álltak volna sem akkorák összesen mint Riska pán egymaga.
Tudták, hogy a küldetés itt véget ért, ennyi volt aprócska életük, de ekkor a bátor kis manó, 34 és feles lábára állt, és szoprán hangon felkiáltott:Anapneo hippokrax morsmordre salvio hexia.
A Harry Potter összes általa tudott varázsigéjét bevetette, s láss csodát: Riska először lebegni kezdett, aztán megdermedt, majd apró csigákat kezdett köpködni, míg végül teljesen megsemmisült.
Az agresszív tehenek pedig vezérük nélkül már gyengék és tehetetlenek voltak.
A kis máltai csapat pedig folytathatta útját Nátha hegy bevételére.

Csi folytatása:


Persze nem is lenne igazán gonosz az a boszorkány, ha beérné ennyivel. A mentőcsapatot tovább piszkálta, nem engedte őket még a Csúnya Nátha hegyhez.
Ahogy mentek, mendegéltek, egy keresztúthoz értek. GPS nélkül nem voltak elég bátrak, hogy utat válasszanak. Megfogadták Mathir kobold tanácsát, inkább behúzódtak a közeli rekettyésbe pihenni, hátha reggelre megálmodják, merre menjenek.
Álmodtak is mindannyian.
Mathir kobold azt álmodta, hogy balra kell menni, és ott meg kell küzdeni egy sárkánnyal, aki őrzi Lí tündért.
Spring tündér is azt álmodta, hogy balra lesz a cél, de társukat csak újabb varázsigékkel tudják megszabadítani.
Skyppy álmában jobbra indult és ijedten ébredt fel, amikor meglátta, hogy át kell kelniük a Mindig Nagy Forgalmú Hídon, sok-sok autó kerekei között cikázva.
ZiZa azt álmodta, hogy előttük terem egy 8 üléses tandem kerékpár, aki bemutatkozik, hogy ő az, akinek Vizesnyolcas Van A Kerekében és elviszi őket a helyes úton, balra.
Amerika tündérnek megjelent álmában a boszorkány és elmondta, hogy akár merre indulnak, mindenképp halál fiai lesznek, és különben is Lí olyan szépen énekel, hogy semmiképp nem adja vissza.
Joe bácsi úgy látta, hogy jobbra kell fordulniuk, át kell majd ott úszniuk a patakon (elkerülve a békákat) és úgy érnek a hegyhez.
Szederke úgy döntött, ő nem alszik el, hanem inkább megpróbál ébren rájönni, melyik a helyes út. Szegény így végigőrködte az éjszakát.
Csi tündér pedig ifjonti hévvel megfogadta magában, hogy csakis ő álmodja majd meg a helyes utat. Ennek örömére úgy elaludt, hogy csak a tündértársak vitatkozása ébresztette fel reggel.
Egyszerre beszéltek. Mesélték az álmaikat, győzködték a többieket. Vitatkoztak, morogtak, leszólták, olykor ki is nevették a másik álmát. Szederke és Csi döbbenten és álmosan nézték őket. Aztán Szederke tündér rájött, hogy alighanem pontosan ezt akarta a boszorkány, hogy összevesszenek és elfelejtkezzenek Lí tündérről. Próbálta Csi-vel csendesen megállítani őket, aztán már kicsit hangosabban, végül úgy rájuk kiáltott, hogy a többiek megszeppenve kértek bocsánatot egymástól.
Mintha minden csak erre várt volna, egy nagy széllökés felkapta és elröpítette őket, egyenesen a Csúnya Nátha hegy lábához.

Spring folytatása:

A Nátha hegy lábánál szörnyű dolog várta őket. Minden csupa ragadós, nyúlós valamivel volt tele. A fák a virágok a fű mind haldoklott ez alatt a valami alatt. Kis csapatunk pedig nem tudott haladni.
Na, most mi tévők legyenek, oly közel a cél s mégis olyan kilátástalanul elérhetetlen. Már hallani lehetett Lí hangját, ahogy énekel a rút boszinak, oly szomorú volt és oly "dáthás" a hangja.
Ekkor Csí odaszólt Spring tündérnek: Varázsige kellene, hogy utat törjünk e ragadvány között.
Tavasztündér örült a felkérésnek, hisz csöpp létére érezhette, hogy megint fontos lehet,
de akárhogy törte a buksiját csak nem rémlett neki egyetlen ide szóló varázsige sem.
A kis manó kevésnek bizonyult a nagy feladatra és nagyon elkeseredett.
Ekkor lépett elő Szederke egy igazán bölcs ötlettel:
- Azt hiszem meg kellene próbálnunk valamit.
Fogjuk meg egymás kezét, hunyjuk be a szemünket és gondoljunk mindannyian valami olyan dologra amit nagyon szeretünk. Ha sikerül pozitívan gondolkodnunk az út majd megnyílik előttünk.
A tündérek és koboldok megfogták egymás kezét, behunyták a szemeiket és ébren álmodtak.
Amerika látta a szabadságszobrot Barack Obama képmásával.
Skyppy látta Marcipánt , hófehér bundácskája csillogott a nap fényénél.
Szederke új műkörmökről álmodott, amik tartósak és örökké tartanak.
Joe Bácsi szemei előtt megjelent álmai darus autója, ami végre csak az övé.
Mathir kobold a könyvesboltban állva újonnan kiadott sokadik novelláskötetét forgatta.
Csí Patchwork tanfolyamon készítette a csodálatosabbnál csodálatosabb takarókat és esténként a lottó nyereményéből vásárolt millió könyvből olvasgatott.
Spring ott állt a Niagara vízesésnél és földbe gyökerező lábbal nézte a csodát, arra gondolt, már ezért érdemes volt élni.
A tündérek együttes ereje meghozta a várva várt eredményt: a virágok újra virultak, a ragacsos trutyi kezdett eltűnni mindenről, a fa levelei még sohasem voltak ilyen szép zöldek, és távolból a hegy tetejéről már Lí tündér hangja sem volt olyan "dáthás", csak szomorú.
Kis csapatunk nekivágott hát a hegy megmászásának, hogy bevégezzék feladatukat.
Nem tudták mi várhat még rájuk, csak azt tudták, hogy együtt erősek és nem félnek semmitől.

Joe bácsi folytatása:

Joe bácsi állt a felszabadító hadművelet élére, akinek szakterülete volt a veszélyes helyek befürkészése. Legelőször is a kezében lévő örökzöld csokrot lecserélte hegymászó botjára, amivel könnyedén kapaszkodott felfelé a meredek hegyi ösvényen. Először is felderítő útra indult az első kanyarig, megállapítandó, hogy tiszta-e a levegő. Addig a mesés csapat lenn várakozott és egy szikla mögül figyelték Joe bácsit, mint tűnik el a magasságban. Várták a füstjelét, amit tajtékpipája segítségével küld, ami után a tündérek indulhatnak a meredélyre. Csendben figyeltek, már karikákat láttak, de Joe bácsi még mindig nem eresztette el a jelet, már szédülni kezdtek, mi lesz velük és szegény Lível, ha Joe bácsi elejti a pipáját.

- Jézusom! Kiáltott fel Szederke, akire jelenleg a korsó őrzése volt bízva. Mi lesz velünk, ha a szipirtyó boszorkány megkörnyékezni és a szolgálatába állítja Joe bácsit, akkor nekünk végünk. Mit tudunk egyáltalán Joe bácsiról, megbízhatunk benne egyáltalán, hisz még alig ismerjük.

- Nincs kétségem afelől, hogy ne lenne gerinces ember. Olyan megérzésem van, Ő bármilyen helyzetben a maga ura tud lenni, sőt varázserővel bír, és amikor szükség lesz rá, be fogja vetni - Mondta Skyppy tündér, aki mindig fején találja a szöget.

- Feltételezni vélem- szólt közbe Mathír kobold, hogy a Nyugat Rabja van köztünk Joe bácsi személyében, akkor pedig nyugodtan rábízhatjuk magunkat. Csakis vele szövetkezve tudjuk legyőzni félelem érzetünket a magassági hadművelet tekintetében.

- Spring tündér szerint Joe bácsi rossz ember nem lehet, mert szereti a kosárlabdát, vers és dalszerző. Joe bácsi mindenhez ért és valamikor egy városban laktunk, mint a villám mindenhol ott termett ahol segítségre volt szükség. Kétszínű masinájával sose hagyhatta ki, hogy be ne dőljön a kanyarba.

- Csí és Amerika tündér szerint is Joe bácsi megbízható. Nem volt más tennivalójuk, mint várni a jelet az indulásra.

Míg így tanakodtak, füttyszó csapta meg a fülüket a magasból. Felnéztek, de nem azt látták, amit szerettek volna, helyette furcsa suhogásra lettek figyelmesek. Egyszer csak hipp- hopp és Ziza vállán termett egy madár. A madár mintha mondani szeretett volna valami fontosat, átrepült a másik vállára, ahol a tündérkék is mind hallhatták, ahogy köszörüli a torkát és lelket simogató madár hangján megszólalt: - Mindjárt itt lesz a segítség, mert fenn a tisztáson a Nyugat Rabja már a kovakővel szikrát csihol a bagójára.

- Odanézzetek! Kiáltott fel Szederke. most már mindannyian látták a füstkarikákat, ami mögül Joe bácsi jelent meg és ledobta alpinista hegymászó kötelét, aminek segítségével már könnyedén vették az akadályt a tündérek. Mathír kobold zárta a sort, abból a megfontolásból, ha netán lepottyanna valami azt elkapja és ha tündér botlana meg, azt is magához tudná ölelni, mielőtt a mélység vetne rá szemet.

Hiánytalanul felértek a tisztásra, ahol tátva maradt a szájuk. Ott állt az építmény ahol a gonosz boszorka fogva tartotta Lít, de elválasztotta őket tőle legalább két tucat meredek lépcsőfok. Azt sem tudták védve van-e riasztóval a főbejárat, vagy próbálkozzanak kideríteni, mi van a túloldalon. Mindenekelőtt Joe bácsi kimérte varázsvesszejével azt a helyet, ahol észlelés során sem tud rájuk hatni a rontás. Utána benyúlt a lajbi zsebébe és elővette nyolcszögletű bágua tükrét, ami jelzi rosszindulatú sugárzások, vízerek jelenlétét. Hatására a hartmann vonalak széjjelszóródtak útjukból és úgy záródtak be előttük, mögöttük, hogy a vén szipirtyónak így már nincs felettük varázsereje. Joe bácsi érezte, hogy itt most véget ért a küldetése és mivel romlott a szeme a bágua tükröt tovább adta, annak, aki olyat fog benn látni, ami fontos lehet számukra.

Skyppy befejezése:
A bágua tükörnek volt egy varázslatos tulajdonsága, nem csak a rosszat és vízereket mutatta meg, hanem ha sokan egyetlen dolgot akartak, akkor azt teljesítette. Ott csillogott a napfényben a tükör a tündérek és a koboldok hipnotizálva nézték, szinte egyszerre szakadt ki belőlük a sóhaj.
- Bár csak véget érne ez az egész, és Lí tündér kiszabadulna.
Abban a pillanatban éktelen csengés-bongás kezdődött, a Csúnya Nátha hegy megrázkódott, a sok lépcső eltűnt, a fákról lekerült a nyálka, az ég kék lett, a nap ragyogott, ők pedig ott álltak a ház előtt. Így szemtanúi lehettek amint a gonosz Sherpa boszorkány egy utazó bőrönddé válik, készen arra, hogy valami hasznosat tegyen végre.
A kis csapat végre eljutott Lí tündérhez, aki megihatta a varázs vizet, és hipp-hopp meg is gyógyult tőle.
Szederke tündér dalra fakadt örömében, elénekelte a társaságnak a nem régen írt és dalát, mindenki örömére.
Aztán kimentek a garázsba, felültek a boszorkány nagy és kényelmes repülő szőnyegére, könnyű dolguk volt, ugyanis a repülő szőnyeg varázs szava ott volt mellette, mivel a buta boszorkány mindig elfelejtette.
Elfért rajta még Micó kutya is, aztán hazarepültek.
Itthon még sokáig emlegették a kalandokat, és örültek, hogy részt vehettek egy ilyen remek csapat összekovácsolási tréningen.
El is határozták, hogy legközelebb hivatalos szervezővel ismétlik ezt meg

2010.01.12.

Szederke-nótája (a Micimackó dallamára)

1.,

Egy napon,mikor Lí tündérnek komoly,súlyos baja lett,

Felkerekedtek az erdő lakók,hogy valamit gyorsan tegyenek.

Elindultak megkeresni a Nátha-hegyi boszorkányt ,

Adja vissza barátjukat,vagy különben kicsinálják!

2.,

Minnél inkább gonosz ő,

Annál inkább legyőzik!

Mert sok tündér és kobold,

A szeretetet elviszik.

refrén 2-szer:

Nóta szól és táncuk

Körbe jár a lábuk,

Fuss el innen banya!

Víg a tündér-tanya!


/Szeder/

2010.01.10.

...sorry , hogy nem a történetet folytatom, de napok óta motoszkál bennem ....

A madár

Ziza szeretett a hátsó teraszon üldögélni. Olvasgatni, süttetni arcát a nappal. Mellette a kutyája, elnyúlva élvezte a gazdája közellétét, a nyugalmat. Ziza elszundikált, majd félálomban furcsa érzése támadt, mintha nézné valaki. Kinyitotta a szemét és észrevette a madarat. A lábánál állt és félrehajtott fejjel őt nézte. A madár érdeklődve, pislogva szemlélte Zizát, majd a fel sem ébredő kutyára pillogott.

Zizi fütyörészett a madárnak, szólongatta. Az nagybátran közelebb jött, szemlélődött, totyogott, majd amikor Ziza felé nyújtotta a kezét ,elröppent.

Másnap Ziza arra lett figyelmes hogy valami érdekes zajt hall az ablakból. A madár volt. A párkányon üldögélt és a csőrét az üveghez dörzsölte. Maradt egy darabig, majd megint elröppent. Ziza madáreledelt vásárolt, kitette a párkányra, a madár pedig jött és csipegetett. Kezdtek összebarátkozni. Egyre több időt töltött a madár az ablakban, majd egy napon betotyogott a nyitott ajtón az előszobába. Áldogállt,nézgelődött. Ziza mellé lépett és a tenyerét nyújtotta, ami tele volt eledellel. A madár Ziza tenyerébe mászott, válogatott a magok között, evett. Majd napról-napra bátrabb volt. Felmászott Ziza karjára,onnan a vállára. Ott ücsürgött . Figyelmét lekötötte Ziza fülbevalója csipkedte, húzkodta. Csillogó , apró szemével Zizára nevetett.

Összebarátkoztak. Ziza és a madár.

Mindig volt kint eledel és víz. Így ment ez hetekig.

Aztán a madár nem jött többet. Ziza hiába várta... Talán más gazdát keresett...


p.s.: kerestem a képet, ahol a madár a karomon ül, de nem találom((((, egy szarka volt....tündéri madár, barátságos...sosem jött többet...

2009.12.30.

Szereplők:

Mathír-kobold

Joe bácsi-kobold

Lí-tündér

Amerika-tündér

Skyppy-tündér

Csí-tündér

Spring-tündér

Szederke-tündér

 

2009 utolsó napja érkezett el. A tündérek és koboldok varázslatos világában ez a nap a csodák napja is egyben. Történt egyszer, hogy hat tündér és két kobold, az úgynevezett Lisen-i Nyolcak, elhatározták, hogy ezt a napot közösen töltik el a virtuális lét megfoghatatlan világában.
Reggel, miután kivakarták a méretes csipát szemeikből elindultak beszerezni a kellékeket éjszakára. Ámde miközben a bolt felé bandukoltak Mathir kobold megcsúszott a jeges úton és eltört a jobb keze. Szerencsére a koboldok nem éreznek fájdalmat, és mindenből tudnak viccet csinálni. Mathir-t nem nagyon érdekelte ez a kis karcolás, gúnyosan csak annyit mondott: "Nézzétek csak! Két csuklóm lett. Most vehetek még egy órát" A többiek jóízűen nevettek a kobold szeleburdiságán.
Mendegéltek tovább, amikor Csínek -kinek neve a fecskéket juttatja eszünkbe-, ötlete támadt: "Spring! Te tavasztündér vagy. Nem lehetne, hogy ezt a zord időt tavasziassá változtasd? Akkor talán Mathir se bukdácsolna össze vissza az esetlen lábaival." - így történt, hogy a hófehér táj hirtelen zöldé változott át.
Végre elérkeztek a boltba, ahol Szederke antitündér mindenre csak ezt mondta: "Ez sem jó, az sem jó" De a többiek nem hagyták magukat. Skyppy a következőt javasolta: "Szederke! Mivel nem tudunk közös nevezőre jutni, ezért zsákbafutással döntjük el, hogy ki választja ki a kellékeket estére." És így is lett. Amerika és Lí tündérek már könnyeztek, annyira nevettek azon, ahogy a két törpelábú tündér egy zsákot magára húzva ugrándozik a domboldalon egy bolt előtt. A legkomikusabb az volt, ahogy Szederke a zsákot magára tette. Ő ugyanis nem a lábára húzta a zsákot, hanem a fejére, így az előre kijelölt út helyett teljesen másfelé kezdett el ugrálni. De a többiek hagyták ezt. Szólni sem tudtak a nevetéstől.
Végül azért megvették a hozzávalókat. De észrevették, hogy Joe bácsi, az öreg kobold nagyon sunnyog. Vajon miben sántikálhat?-gondolták a többiek. Aztán este minden kiderült. Az öreg Joe, ahogy neve sem hazudtolta meg, egy kis zöldet is vett a boltban, amit suttyomban el is szívott. Így aztán ő lett az este bohóca, és mindenki jól érezte magát az év utolsó estéjén.
Boldog Új Évet Kívánok!

2009.12.29.

Nem kell elhinned, hogy vagyok, csak ide ülök a kabátod hajtókájára. Egészen közel hozzád, hogy érezzem a meleged. Nem, ne ijedj meg , senki más nem lát csak Te!
Küldetésem van és én végre is hajtom, el sem hiszed mennyire szívesen teszem, és persze azt sem tudod elképzelni, milyen sűrűn kell ilyesmit tennem. Az emberek mintha tudatosan kerülnék a meséket, a csodákat. Mintha félnének attól, hogy emiatt a valóvilág elrohan felettük, lemaradnak valamiről.
Tudod, aki kimarad lemarad. Ez egy nagy hülyeség. Bocsi, nem szoktam így beszélni, de most dühös vagyok.
Nem, nincs olyan, hogy javíthatatlan ember, csak nagyon makacs. Ragaszkodnak az elképzeléseikhez, a realitás ad nekik biztonságot, pedig ha tudnák, hogy a fantázia mennyivel több segítséget ad a valósághoz is. Haj, de könnyű dolgom is volna.
Meddig maradok itt nálad? Rajtad múlik, addig, ameddig már magadtól is észreveszed a szépséget ami nem kívül van, hanem itt belül. Amíg rá nem jössz, hogy a mesék az apró hétköznapi csodák kellenek, hogy elviselhetővé zsugorodjon a hétköznapok rohanása, az egyedülléted ne magányosság legyen, a csöndességedet ne az önzés és a harag szülje.
Igen, addig itt leszek a kabátodhajtókáján, a zsebedbe, hogy azután amikor már nincs rám szükséged, elfoglaljam a helyem a szívedben.

2009.12.27.

- Mitől félsz? - kérdezte a hang a kislányt?
- Én nem félek...egyszerűen csak nem tudom miért nem lehet minden olyan, amilyen régen volt. Mindig szerettem a karácsonyt, most is szeretem, de mégis olyan más. Érezni akarom, hogy ma tényleg ünnep van.
- Minden benned dől el. Te döntöd el mit és hogyan érzel, rajtad áll, hogy az ünnep miként válik ünneppé. Talán azt gondolod csak a világ változik, de ezzel egy időben te magad is. Tudnod kell, hogy ami egyszer a tiéd volt az mindig a tiéd marad legbelül. Ahogyan kisgyermekként tudtál örülni ennek a napnak úgy most is képes vagy rá. A különbség csupán annyi, hogy a hétköznapok zűrzavarában az emberek elfelejtenek szeretni, elfelejtenek örülni azoknak a dolgoknak, amik az életben talán a legfontosabbak.
- Azt hiszem ez tényleg így van. Szép lassan elveszik belőlünk a szeretet. Mit tegyek, hogy újra érezhessem a karácsony szellemét?
- Tanuld meg, hogy a legnagyobb ajándék te magad vagy. Nem az az igazi meglepetés ha méregdrága tárgyakat vásárolsz, hisz mire mész velük? Tönkremennek, elvesznek, elhasználódnak és rövid idő múltán már nem jelentenek semmit. Nem az értékük az, ami fontos, hanem az, amit mondani akarsz velük. Az, hogy kitől és hogyan kapták. Ha majd egy év múlva rápillantanak nem magát az ajándékot látják, hanem téged. Azt az embert, aki szíve minden szeretetével és törődésével adta nekik ezt a kis csomagot. Éppen ezért nem számít hogy egy általad rajzolt képet vagy egy drága öltönyt ajándékozol, csupán az a fontos, hogy szívből add és amikor átnyújtod a lelked egy darabja is átköltözik beléjük. Ez az igazi karácsony lényege. Te magad vagy az ajándék. Amíg együtt vagy a szeretteiddel és vigyáztok egymásra addig nincs is szükség semmi másra. Sok kis darab alkot egy megbonthatatlan egészet.
- Talán igazad volt...mégis félek. Az életben az egyik legnehezebb megtanulni szeretni, vagy inkább megtanulni jól szeretni. Annyi út áll előttem és én félek, hogy eltévesztem az irányt. Félek a változástól és félek attól, hogy minden, amit szeretek egyszer csak köddé válik.
- Nemsokára rájössz majd, hogy nincs olyan, hogy rossz döntés. Bárhogy is döntesz minden egyes út tartogat jót és rosszat egyaránt. Ha hibákat vétesz tanulni fogsz belőlük, ha letérsz az általad szeretett útról valaki majd visszavezet. A változást pedig megállítani nem tudod, az élet része és az egyik legfontosabb leckét hordozza magában. Megtanít emlékezni, előre tekinteni és tervezni. Olykor kegyetlen de mégis jó. Ha pedig szeretsz az mindig önzetlen és igazi. Még ha nem mutatod is, érzi aki képes a szeretetre. Nem tudod sem titkolni sem megjátszani. Ne félj, csak engedd, hogy a lelked vezessen, nyisd ki a szíved és érezz. Nem vagy egyedül. Sosem voltál és sosem leszel.
- Értem már...amíg szeretek sosem leszek egyedül, mert megosztom a szívem és engedem, hogy a lelkembe lássanak. Bárcsak minden ember tudná ezt.

2009.12.27.

Szereplők:

Szederke-antitündér

Mathír-kobold

Lí,Amerika,Skyppy-a lelkiismeret tündérei

CSí,Spring-tündérpalánta

Joe bácsi-a különös idegen

 

Itt az évvégi mulatozás ideje.A Mesepatak partján is party-lázban égnek a tündérek és koboldok.

Eljött Szederke napja.Most érezte igazán elemében magát.Végre rosszalkodhat kicsit.Hiába no,a vér(farkas) nem válik vizzé...Most pirinyót kivillanthatja a hegyes szemfogait,amit eddig olyan nagy óvatossággal takargatott.Ezért is nem látták őt gyakran nevetni.

A lelkiismeret tündérei rábízták a szilveszter este megszervezését.

Anti-tündérünk munkához látott.Jól bepsájzolt mindenféle alkoholos italokból,még cigarettát és petárdát is vett a szomszéd város piacán áruló öreg kofának álcázott szerb csempésztől.

Teledobálta szerpentinnel az ezeréves fák ágait,felszórta konfettivel az ösvényeket.Még pogácsát is sütött!(egyik őse konyha-tündér lehetett)

Ebben a sürgés-forgásban toppant be hozzá Mathir kobold és átadta az évvégi zárszámadó gyűlésre szóló meghívót.Ettől kicsit rossz kedve lett.Nagyon unta az ilyen rendezvényeket.Még a végén olyan unalmas lesz,hogy szégyenszemre elalszik az első sorban...

Mire odaért,a tisztáson már nyüzsögtek az erdő lakói.Persze,hogy nem jutott hely neki,csak hátul.De onnan is egyből kiszúrta,hogy Lí melett egy ismeretlen alak ül.

Ő volt Joe bácsi,a különös idegen.Fura,talányos meséivel kivívta magának a belépést a Mesepatak koboldjai közé.(bocsi Joe bácsi,de tündérnek nem tudlak elképzelni...)

Skyppy elkezdte az elmúlt év értékelését.Mivel Meseerdőben 3 nap egy esztendő,szerencsére nem sokáig tartott a beszéd.Ekkor mutatták be a többieknek a két tündérpalántát,Csít és Springet,mint a jövő jóságos és nagyszerű reménységeit.

Szederke unatkozott.(boogie volt a lábában,ment volna táncolni)

Amerika végre berekesztette a gyűlést.

Let's go Party!

Csókok és pezsgősdugók csattantak(mindenkinek a fantáziájára bízom,mi minden történhetett...)

Boldog Új Évet!Jövőre veletek ugyanitt!

2009.12.23.

Utazás Százholdtól Kistündérországig

A ház Szőllős és Százhold határát választotta el ahol a mese hősei úgy döntenek, hogy világgá mennek. Mivel a kert Szőllőshöz tartozott a ház pedig Százholdhoz, a mese címe akár lehetne: Utazás Százholdtól Kistündérországig.

Sötét és hideg volt a helyiségben, ahova be voltak rekesztve. Már napok óta senki sem nyitotta rájuk az ajtót. A levegő is annyira elhasználódott, hogy ilyen helyen még az alvás is rosszul esik, ráadásul azt sem tudták eldönteni, hogy nappal van, vagy esetleg éjszaka. A házigazdák nagyon trehányak voltak, nem foglalkoztak velük, pedig rájuk fért volna egy kis kényeztetés. Melegségre vágytak nagyon, simogatásra és fürdőhabos lubickolásra. Legjobban pedig a Karácsonyt várták. Mit nem adtak volna, hogy legyen saját karácsonyfájuk, alatta sok ajándékkal, persze ők is megajándékozták volna egymást, Mind a hatan így voltak ezzel, bárcsak tehették volna. Most is erről álmodoztak, mikor a ház kapujának vas ajtaja megzörrent. A második rettenetes csapódásra rossz érzésük támadt. Talán világ vége lesz? Elszaladtak volna messzire ha nem lett volna elzsibbadva minden porcikájuk.

folyt.köv

2009.12.19.

- Gyötör a reuma, ráadásul annyira megpasszírozódtam, hogy most el sem tudnék szaladni, ha rám támadna a szomszéd foxi!- Szólt a Nagyfülű, aki legalul volt.
- Jaj, hát akkor én mit mondjak, még a horpadásaimat sem érzem a nagy fájdalomtól!- Mondta az Ütődött, a következő a sorban.
- Semmit sem hallok! Elzsibbadtak a füleim!- Szólt a fél fülét feléjük fordítva a Repedtfülű
- Én még aludtam volna egy picit! Nem is tudom, miért vagytok így bepánikolva?- tamáskodott a Zöldfülű.
- Belenyilallt a fájdalom a porcaimba és hasít a testékszerem a köldökömbe!- Így szólt a Pircinges, kinek a lukja nittszeggel volt eldugítva.
- Bal-jobb, bal-jobb, mennek a majmok! Nem kell nekünk semmi pánik és aki fázik tor-ná-zik!- Ezt énekelte nagy döndöndörejjel táncikálva a Kispici.

Ez a féktelen energia oly erővel tört utat magának, hogy a többi társ is érezte, mint költözik beléjük ez a lüktető frekvencia, amely átjárta zsibbadt testük minden zugát, eljutott a legkisebb atomig. A protonok és neutronok vad táncot jártak, már nem éreztek fáradtságot, zsibbadást. Most már csak a végső jelre vártak, mindannyian visszafogták magukat. A síri csendben érezték elfog jönni amire vártak. Halált megvető nyugalommal összpontosítottak egészen a zománc pattanás határáig, mikor velőtrázó visítással megérkezett a jel. A hatok régóta erre vártak, eljött a pillanat és méltóságteljesen megemelkedett a .....

folyt.köv.

2009.12.20.

...a lábos piramis. Minden erejüket összeszedve nekifeszültek a mágneszáras ajtónak, ami halk nyekergéssel kitárult. Először a Kispici ugrott ki a konyha szekrényből, majd sorra a többiek. Utoljára a Nagyfülű pattant ki a konyhakőre, hátraarcot vezényelt és Ő vezette a pedáns csapatot ki az ajtón, be a verandára. Onnan le a lépcsőn, mindig az árnyékon haladva nehogy észre vegyék őket a háziak. Még sötét volt kint, de amint a disznó pörzsölő lángcsóvája rájuk irányult egy pillanatra, lehetett látni a menet oszlopot. Mint az orgonasípok, elől ment a legnagyobb, követték őket a testvérek csökkenő magassági sorrendben, szép piros zománcruhában, kihúzintva. Egyedül a Zödfülű volt aki kilógott a sorból, de már sikerült lépést váltania. Senki nem látta őket. Pár lépésre volt az ösvény ami a patakhoz vezetett, de hirtelen a lábos lábuk legyökerezett.

- Ho- hóó! Hova, hova ilyen ügetősen testvérek!?- Szólt rájuk a katlanon vizet melegítő zsírsütő edény, a Kotlaüst.
- Megyünk világgá!- Szólalt meg a Zöldfülű, aki legelőbb ocsúdott fel az ijedtségből.
- Kistündérországba tartunk, ott fogunk Karácsonyozni, ahol találkozunk igazi manókkal.- Kontrázott a Kispici.
- A tündérek mellett szeretnénk látni igazi koboldot is.- Ezt az Ütődött fűzte hozzá.
- Én ajándék szeretnék lenni a tündérek fája alatt.- Mondta a Pircinges.
- Szeretnék már ott lenni, kíváncsi vagyok örülni fognak-e nekünk?- Vakarta meg a cimpáját a Repedtfülű.
- Siessünk láboskáim, nehogy észre vegyenek bennünket. Nagyon fagy, el ne csússzunk.- Szólt gondoskodóan Nagyfülű.
- Látom agyon vagytok fagyva, gyertek hozzám melegedni! Én sem maradok itt tovább!- Azzal leugrott a tűz fölül a Kotlaüst és a jó forró vízbe invitálta a lábos társaságot.

Először a Nagyfülű ugrott be a forró vízbe, majd kistestvérei körbevették, mint a kotlóst a kiscsirkék. Szerencséjük volt, mert a pataknak csak a széle volt befagyva, így a Kotlaüst meg tudta lovagolni a közép áramlatot. Elsodródtak addig a folyóig, amely fittyet hányt a fizika törvényeinek és teljesen ellenkezőleg folyt, mint a többi folyó és mégis sebes volt. Hamar elérték a nagy folyamot, amely legalább hétszáz dunna szélesnek látszott. Osztottak, szoroztak, végül is arra az eredményre jutottak, ha nem kapnak sürgős segítséget, Karácsonyra aligha érnek célhoz...

folyt.köv

2009.12.23.

- A hétszázát kis tesókáim! Van egy mentő ötletem!- Csapott a fejére a Kotlaüst.- Merjétek ki belőlem a vizet, már úgyis elhűlt, még a végén belefagytok.
- Igazad van nagytesó.- Nagyfülű irányításával megkezdődött a vízelhárító hadművelet.
- Kiabáljatok belém jó hangosan és én felerősítem a hanghullámokat mint egy hangosbemondó. Ezután nagy lármát csapott a lábosdesszant. Minden lármacsapás után fülelés következett. A harmadik fülelés után hajókürt távoli hangja hasított a fülükbe. Mindez azért történt, mert a közelben tartózkodó mesehajó legénysége hallotta a segélykiáltásokat és a kapitány kiadta a parancsot a keresésre. A kis társaság megkönnyebbült mikor közelített feléjük a tengerjáró, ami egyre nagyobb lett, ahogy a ritkuló ködben szelte a vizet. Tátva maradt szájjal figyelték, ahogy a nagy daru feléjük fordult, kiszaladt a futómacska a gém végére és a nagymedvére függesztett mózeskosár leereszkedett melléjük. Beszállás utáni emelkedéskor látták, milyen nagy ez a hajó és a felirat az oldalán, de jó, hisz ez a Temperó: a mesehajó. Nagy meglepetés érte őket a fedélzeten, ahol Temperó kapitány személyesen fogadta őket, híres mesealakok kíséretében, akik mind a szolgálatában álltak.
- Hallottam rólatok, a Szellők Ura, Szelindex jelentette, hogy itt vagytok a közelben és Kistündérországba szeretnétek eljutni. Szerencsétek van , hogy velem találkoztatok. Tudok rajtatok segíteni és ígérem szentestére meg fog nyílni előttetek Kistündérország kapuja, ahol találkozhattok tündérekkel a karácsonyfa mellett, de nem ilyen szutykosan, slamposan.

Azt tudni kell, hogy Temperó kapitány nem csak jó lelkű ember, hanem varázsló is volt. A kapitány egyet intett és ott termett Mosó Masa és a mosodájában egykettőre megtisztultak a befogadottak, csak úgy ragyogott zománcruhájuk. Utána kellemes meglepetésben volt részük, a tiszteletükre rendezett ünnepségen a Süsü és a Vuk énekelt nekik, a Mirr-Murr karácsonyi verset szavalt. Gombóc Artur csokoládéval szerette volna őket megkínálni, a Mekk Mester építette Betlehem előtt elénekelték a Mennyből az angyalt. Csodálatos volt ez az előadásmód, ahol minden mese figura velük énekelt. Most már tényleg indulniuk kellett. A Kotlaüst ott maradt a mese hajón, mert szeretne világot látni, akitől sorban elköszönt a lábos család. Temperó kapitány megemelte varázspálcáját, tekert a végére egy kacifántot és a Kotlaüst felé suhintott sity és sutyra mind a két fülére egy vörös masnit varázsolt. Most a nagyfülű felé suhintotta varázspálcáját és sity-sutyra a külső fülére rávarázsolt egy narancs masnit. Az Ütődöttnek a suhintás által kisimultak a horpadásai és a külső fülére termett egy sárga masni. A Zöldfülű nagyon várta a suhintást és ugyanolyan piros fülei lettek mind a testvéreinek, majd rákattant a külső fülére egy zöld masni. Szépen mutatott piros fülekkel zöld masnival a középső. A Pircinges arany nittszeget kapott a lukjára gyémánt kövekkel kidíszítve, kék masnit a külső fülére. A Repedtfülű visszanyerte hallását a csálén álló fülére, ami most már úgy kunkorodott mint hajdanán, a külső fülére indigó masni érkezett. Kispici sem maradt ki a sorból, ő mindenben maradt a régi, külső fülével ibolya masnival. Temperó kapitány miután kiosztotta a szivárvány színeit, meg lódította varázspálcáját amiről messze repült sityre a kacifánt és míg lehetett látni addig repült a magasba, de utána már sutyra jött visszafelé gömb formájában. Egyre nagyobb lett, megérkezett értük a szárnyas léghajó a: Hélió. Beszállás után is még sokáig lehetett látni a szivárványt ami külsőleg velük volt és jelezte összetartozásukat. Magasra vitte őket M'aladár a Hélió kapitánya.
- Lássátok, ha lenéztek ott van a nagy Tündérország és a déli csücskén ahova Ti igyekeztek a kicsi de szépséges Kistündérország.
- De jó, hamarosan odaérünk?- Kérdezték a masnisok.
- Rögtön, mindjárt telefonálok.- Feltette M'aladár a fejére antennás fejhallgató készülékét és beleszólt.
- Halló MZ per X perjel jelentkezz.
Megkapta a szükséges instrukciókat és koordinációs kódokat, hogy a lábos testvérek a fénypostával időben megérkezzenek ajándéknak Kistündérországba.

Nyitva volt az ablak, a karácsonyfa alá tette le őket félkörben a fénypostás. Csengettyűhangra egy szép karácsonyi dalt fognak előadni. Kíváncsiak lesznek arra, hogy szeretni fogják-e Őket Kistündérország lakói?

Talán nem is a nagy pakolásra, rakosgatásra, hanem inkább arra ébredt fel álmából, hogy csípi a szemét a só. A jó öreg Sózóteknő már nagyot hallott szegény és csak most vette észre, hogy már forgatják benn a sonkát, szalonnát a sóban és a páclében. Aminek nagyon örült, hogy sikeresen megérkeztek a lábostestvérek Kistündérországba és ott szeretettel fogadják őket, mert titokban minden masnis fülűvel küldött ajándékot Temperó kapitány, szeretetet, jóságot, boldogságot. A Sózóteknő sóhajtott egyet, de jó a fiataloknak, majd szorított értük, milyen jó lenne, ha pillangóvá változnának és ott röpködhetnének tündérek, koboldok és manók között.