2009.12.05.

Miután Szederke anti-tündér végre beleverte a saját fejébe, hogy neki a Meseerdőben kell maradnia, más választása nem lévén,bevackolta magát a patak partján lévő odvas fa aljába. Senkivel nem akart társalogni, kiváltképp a Lelkiismeret Tündéreivel,akik ugyebár visszatartották attól,hogy valami óriási baromságot elkövessen. Ennyit a háláról, na. De hát Szederke nem olyan, mint a többiek. Ő MÁS.

Egész álló nap nem csinált egyebet, mint fényesítgette a virágát,amit attól a koboldtól kapott. Mathir. Vagy ki. Mindegy.

Az erdőlakók aggódva figyelték, hogy araszol a tébolyodottság felé.

Közeledett karácsony ünnepe.../ez mekkora blöff,nincs is a tündéreknél karácsony!../

Boldogan készülődtek, leginkább a kicsi Csi tündér miatt, aki nemrégiben került közéjük. Édes kis teher volt ő nekik, tanították szépre-jóra. Csi pedig élvezte ezt a kényeztetést,nem árulta el magáról,hogy már felnőtt,csak a szíve és a termete maradt gyermeteg./ezt hívják érzelmi kizsákmányolásnak?/

Mivel Mathir kobold volt az egyetlen pasi köztük/hú micsoda huncutságok jutnak erről eszembe.../elballagott az erdő szélére és a szomszéd fenyvesből kivágott egy fát/megélhetési bűnözés/. Lí, Amerika és Skyppy pedig szépen feldíszítették csillogó tündérporral. Kis mézeskalács szíveket is sütöttek. Ezzel ajándékozták meg egymást, Csi pedig kapott egy igazi koreai babát is, aminek nagyon megörült. Pláne, hogy így már nem ő volt a legkisebb növésű mesealak.

Szederke persze nem ment el a nagy karácsonyi buliba, csak messziről nézte a társai vidám mulatságát. Dehogyis megy ő oda! Még mit nem!Ő is olyan legyen,mint a többi?

Lí észrevette a fák mögül leselkedő zsémbes Szederkét, kézenfogta és vitte magával,vitte a táncba. Körbe-körbe. A konok,fafejű tündér pedig kipirult arccal járta velük,és szíve mélyén örült nagyon,hogy mindezek ellenére szeretik és befogadják.

A végén még igazi tündér lesz belőle...

És az álmai?...

Arról majd legközelebb mesélek. Most karácsony van. És csak a szépet.

Mert így illik?...