Magasba emelkedtek a légi vitéz mesekopterével a zátonyra futott csónak utasai, valamint kis játékmacijával a bevárt tündérke. Egy tiszteletkör megtételével búcsúztak el meghitt otthonuktól. Selyemkendő lobogtatással, páratlan füstcsík kibocsátással húztak el Mesepatak fölött, majd ráálltak a program szerinti légi folyosóra. Céljuk az volt, hogy a Vadruca korridort követve utolérjék azt az óceánjáró hajót, melyet Tavasztündér felkutatására indítottak tengeri útjára. Emelkedésük során madárrajok üdvözölték őket. Voltak köztük szajkók, daruk és gémek, ki tudja mi nevű cifra tollú repülő lények, míg el nem érték az utazási magasságot. Ebben a tartományban fordított vé alakban vadlúd csapatok szálltak. Örömmel vették, gágogással jelezték, hogy nem zárkóznak el az együtt utazás közös élményétől. Joe kobold belavírozott a rucák által bezárt vákuumos térbe, majd átkapcsolta a mesekoptert lopakodó üzemmódba. Megváltás volt számukra a motorzaj megszűnése, újra hallhatták egymás hangját, tudtak egymással kommunikálni, szálltak a széllel, beszélgettek egymással és a gágogó madarakkal. A legnagyobb megváltás mégis az volt, mikor megpillantották a végtelen tengeren a hajót, melyhez minden pillanat közelebb vitte őket.
- Hollári hohó! Jé ott egy hajó! - Kurjantott a póni, patkós lábával a győzelem jelét próbálta karcolni.
- Ó Te mesebeli ló, én azt is látom, hogy ez csodahajó! - Imígy szólt a mackó. - Szálljunk le, matróz akarok lenni mint Foxi Maxi!
- Csitt, majd sikeres landolás után ünnepeljünk! - Intett csendre a póni gazdája Skyppy tündér. Tündértársa pedig Teddykét regulázta.
- Majd akkor lehetsz Foxi Maxi, ha én Teréz anya leszek.
- Csigavér! Most jött el az én időm! - Szólt Joe kobold és lekattogtatta a leszálláshoz szükséges morzejeleket, fogta a hajóról visszatérőket, majd leszálló pozitúrába helyezte a robotpilótát. Rögtönzött tűzijátékkal köszönt el a jóságos vadlúd alakulattól, miközben a mesekopter becserkészte a hajón kialakított leszállópályát, halk nesszel, alig hallható döccenéssel szálltak le a taton. A sikeres leszállást követően ünnepélyes fogadtatás vette kezdetét, erre már előre készültek a hajón a fedélzetmester közreműködésével. Elsőként tündérzenekar játszotta el Tündérország himnuszát, majd mazsorettek következtek, a sort úttörőtündérek dalárdája zárta. Éneküket átvette a hajó személyzete és legénysége, az utasok többsége is rátalált a dallamra, nótájukat a közeli szigetvilágban is hallották:
.
Óceán közepe náddal van kerítve,
Óceán közepén száz rózsa ültetve.
Száz rózsa levele ősszel mind lehull a vízre,
Elveszett tündérünk most jutott eszünkbe.
.

Előkerült a kapitány, aki szívből köszöntötte a jövevényeket. A nagy örömre való tekintettel minden személy részére kiosztatott egy ezüst gyűszűt. Minden tündér és utas kísérő gyűszűjébe a személyzet egy mütty rumot öntött és ezzel koccintottak a találkozásra és a további út sikereire. E hangyányi italocska egyben a tengeri betegség elleni védőszérum szerepét is betöltötte. A kapitány tündérmentő érdemérmet osztott ki az újonnan érkezőknek. Joe kobolddal még egy gyűszűnyi müttyel koccintottak, mellyel egyúttal egy rögtönzött bál is kezdetét vette. Ezen találkozhattak egymással rég nem látott tündértársak, ehettek-ihattak kedvükre, új ismeretségek is szövődhettek és akiknek mulatni, táncolni szottyant kedvük, azok rophatták a táncot kivilágos virradatig.

Koboldunk is feldobódott hangulatba került, pláne akkor, mikor egy szép sudár tündér lány melléje lépett és megríkatta a hegedűjét. Eszébe juttatta fiatalságát a muzsikaszó, mulatós kedvét nem rejtette véka alá, nem tagadta meg vidéki vagány csávó mivoltját. Magasba emelt kupicával, rá is zendített legkedvesebb nótájára:
Én vagyok a falu rossza egyedül, csak nékem hegedül, e tündérprímás ...
Szerző: mesepatak  2011.11.17. 19:24 12 komment

Eltelt egy hónap azóta, hogy tavasztündér kikötött egy lakatlan szigeten. Kezdetben nagyon jól érezte magát , élvezte a csendet, gyönyörködött a tenger kékjében, hallgatta a madarak csivitelését, bejárta a kis erdőt, megcsodált minden apró virágot, esténként pedig kiült a tengerpartra és várt. Várta a barátait akik már biztosan megkapták az üzenetét.

Már a kis kunyhóval is elkészült ahol majd együtt fognak lakni, begyűjtötte a szükséges táplálékokat, elültette a dohányt Joe koboldnak,ami már meg is érett sőt meg is szárította, sőt már el is füstölt belőle jó párat. Szóval szorgoskodott. Mára viszont már dögunalommá vált számára az egész ezért úgy döntött, hogy hasznosítja a dohányt és fütjeleket küld az eltévedt tündéreknek.

Szerző: mesepatak  2011.11.13. 17:16 3 komment

.
Kendőt lenget a szél, hős kobold oda néz,
Amitől a hideg majd' kirázza.
Látja, hogy nagy a baj, sí-rí a kis csapat,
Van-e közelben leszállópálya?

Patak melletti tér, repcsivel odatér,
Hol várják nagyon a segítséget.
Eltört az evező, nincs közös nevező,
Kötnek hát egy mesés egyezséget.

Szálljon be Kiskegyed, nyújtom a jobb kezem,
Utazzunk együtt a magas égbe.
Van még egy pótülés, befér a Póni és
Helyet szorítunk a Teddykének.

Várjunk még kicsikét, míg Szeder ideér,
Szaporázza már a szárnycsapását.
Eljött a mi időnk, indulás mi előbb,
Hogy megtaláljuk a tündér társát.

Szálljon be Kiskegyed, messze van a sziget,
Hol várja
Spring a kiszabadítást.
Szálljunk az egeken, bárányfellegeken,
Öröm lesz újra a viszontlátás.
Szerző: mesepatak  2011.11.11. 21:24 4 komment

Dalszöveg a Meseerdő tündéreinek,a Napoleon Boulevard egyik zeneszámára:)

1.,

Szépen vagyunk öltözve,csillog a hajunk

Gondolhatod,erre most is adunk

Az erdő felett éppen Joe kobold lebeg

Ámuldozunk,és mint annyi mindent.ezt se értjük

Nincs semmi baj nem is kérdezősködünk

Ha lebeg,hát lebeg,nagy dolog,mi is jövünk

Hátrébb megyünk,innen neki futhatunk

Próbálkozunk,vajon éppen nekünk miért ne menne

ó ó ó ó

refrén:

Joe kobold nem volt erős vagy több mi nálunk

Joe kobold akkor is tettre kész

Most Joe kobold nem akar a földön járni

Elszáll inkább a sziget felé

2.,

Próbálkozunk,tündér szárnnyal csapkodunk

Úgy verdesünk,hogy már jobban nem tudunk

Az erdő felett még mindig Joe kobold lebeg

Szép könnyedén,és csak arra vár,hogy mesét írjunk

refrén 2X:

Joe kobold nem volt erős,vagy több mi nálunk....

3.,

Nem megy tudom,de ha már írni nem lehet

Megmozgatunk itt lent minden követ

Játszadozunk,egyszer még oda juthatunk

Joe kobold kérlek vigyél el bennünket is magaddal

ó ó ó ó

refrén:

Joe kobold nem volt erős vagy több mi nálunk

Joe kobold akkor is tettre kész

Most Joe kobold nem akar a földön járni

Elszáll inkább a sziget felé

Szerző: mesepatak  2011.11.10. 12:39 12 komment

Keresem, kutatom, kémlelem én,
Felettem derűsen kéklik az ég.
Alattam muzsikál, mesél a táj,
Repülő lócám a magasban száll.

Lenézek, várva egy apró jelet,
Alant a Mesepatak integet.
Várom, hogy halk sóhaj jöjjön felém:
Vigyél magaddal, te légi vitéz!

Egyedül unalom az utazás,
Szállj velem, méltó a megbízatás.
Tenger tajtékban már a nagy hajó,
Tündér keresésre megyünk, de jó!

A fedélzeten, ha majd landolunk,
Veszély is vár ránk, míg kalandozunk.
Öröm is ér bennünk utunk során,
Happy end is jön, sok kudarc után.

Ékeljük be jól szekercénk nyelét,
Vizsgázzunk jelesre mentés terén.
Mentsük meg végre a jó tündérünk,
Járja öröm át, újra a szívünk.
Szerző: mesepatak  2011.11.08. 18:39 5 komment

Kicsi lovacskám azt hiszem eltévedtünk.
Nincs semmi jel ami eligazítana minket, ez a patak sem folyik már semerre.
Nem is tudom,hogyan lehet ez, hiszen minden pataknak a folyóba, onnan a tengerbe kellene jutnia.
Ez mégis itt véget ér.
Nézd itt egy kút, igyunk előbb és aludjunk egyet.
Elfáradtam, lehet feladom.

Szerző: mesepatak  2011.11.06. 11:09 1 komment

Függőágyán pihenve, azon tűnődött, mennyire különb a többi koboldhoz viszonyítva, mert tudva lévő dolog, hogy a koboldok mindig is szerettek viccelődni. ellenségesen viselkedni és borsot törni a tündérek orra alá. Talán egyedül ő lehetett a kivétel, mert a Mesepatak tündéreit annyira a szívébe zárta, hogy nem tudott volna ellenük fordulni. Megszokta azt, hogy körülrajongták és apró cseprő ügyekben segítséget kértek tőle, amit örömmel teljesített. Legjobban Tavasztündért kedvelte, mert az mindig ott repdesett mellette, kíváncsiskodott mikor ezermesterkedéssel töltötte napjait. Nagyon bántotta, hogy ez a kedves tündérke nem lábatlankodik mostanában körülötte, az pedig még jobban bosszantotta, amiért a keresésére indított hajót lekéste. Mikor mindezeken kalandozott az agya, észre sem vette mély álomba szenderülését.
Álmában régmúlt történések emlékképei villantak be, mikor fúrt faragott kis műhelyében, kerti bútorokat és különféle használati tárgyakat barkácsolt. A tündérek ilyenkor meg szoktak jelenni és oktondibbnál oktondibb kérdésekkel nyaggatták, de sosem kergette el őket, hanem elmagyarázta az általa készített termékek miként fognak működni és mi célt fognak szolgálni. Megengedte nekik, hogy kisebb elemeket odaillesszenek a helyükre, tartsák azt addig míg rögzíti, vagy megragasztja.

Legbüszkébb arra az alkotására volt, amit egy csomagküldő szolgálattól rendelt darabokban és több ezer apró darabból épített össze. Ez a fő műve a kétszemélyes repülő lóca volt, mit csak mesekopterként emlegettek.

.

.
A repülő alkalmatosságot csak ünnepi alkalmakkor fogta be, régen ezzel járt rockkoncertekre, de mióta az élő zenei koncertek háttérbe kerültek, azóta a mesekoptere kinn van a csűrben letakarva.

Hosszú szakállába most beletúrt a déli szél és arcába csapdosta, mintha csak jelezné a vén rockernak, hogy; - öreg, appá föl, ébresztő! A végső lökést az a hajszál tette meg, mely behatolt a hallójáratába és dobhártyáján olyan sercegést okozott, melyre kénytelen kelletlen kiugrott függőágyából.

Első útja a csűr volt, ahol leemelte a vitorlavászon borítást a mesekopterről. Ezzel a csodás repülőszerkezettel utol fogja érni a hajót, rááll a vadludak vonulási folyosójára és ha minden igaz, most kedvez neki a széljárás is.

Elindította a mesejáratot, ledobott egy kört a Mesepatak fölött, majd lenézett, hátha a nagy motorzajra mégiscsak észre veszi az a kedves tündér, aki otthon maradt bánatával és már napok óta nem látta. Amennyiben apró jelet küld felé szívesen felemeli magával a fellegekbe és irány a felderítő hadművelet.

Szerző: mesepatak  2011.11.02. 20:20 10 komment

.
.

Erősödő ciripelésre ébredt az öreg kobold, megdörzsölte álmos szemeit, órájára nézett és mindjárt tudta, hogy az ébresztő neki szólt. Már jó előre készült erre az útra, tarsolyába elpakolta már előző nap a legfontosabbakat, a távcsövét, az iránytűjét és szélmérőjét, meg az elsősegélydobozát. Tett el magának a táskájába hamuban sült pogácsát, fügét, gránátalma ecetet, szuperborskoktélt, és a nélkülözhetetlen pipadohányt, meg a bugylibicskáját. A hajó félórán belül indul a kikötőből, ezt már tudta az újságból, hozta a hírt már napokkal ezelőtt a Déli Harangszó. Egy távoli szigeten kell találkozniuk egy tündérrel aki minden kérdésükre választ tud adni, hogy megtalálják eltűnt társukat. Neki a kikötőbe eljutni 10 perc elég, kapkodnia nem kell. Bement a fészerbe, kitolta meserobogóját, mely a napnál is fényesebben ragyogott, felcsatolta sisakját és egy erőteljes rúgással beprüttyentette a járgányt. Megcirógatta a gázbovdent, majd ráfordult a kerti kapura és a patakpartján ereszkedett lefelé a kitaposott ösvényen. A hegyes-dombos részen túlhaladva rálátása nyílt a torkolatra, amint a gyors folyású patak próbálta bekebelezni a tengert. Még közelebb érve már látta a nagy hajót, melyen biztos találkozni fog tündértársakkal, mert úgy hallotta, mindenki útra kész, aki számít, ki így indul a hajóhoz, ki úgy.
Már majdnem leért a kikötői széles postaútra, mikor pisszenésre lett figyelmes. Hűha, mi a manó, pszt. Egyre erőteljesebben lehetett hallani hátulról a furcsa neszt, mikor a robogó fara nagy durranással, nyekkenés kíséretében kisodródott oldalra. Ez bizony nem jó jel, durrdefektet kapott a hátsókerék. Erre nem számított a vén motoros, de sebaj, még pár méter és oda ér a kikötői gumijavítóhoz.
- Egy belsőgumi ragasztásom lenne, szólt a mesterhez, mert fertályóra múlva indul a hajóm.
- Azt a hajót már lekésted Joekobold, mert a javítás legalább húsz perc.
- Na csak próbálkozz, hátha mégis.
A motoros elővette pipáját, kiállott a meredek sziklafal szélére és megtömte dohánnyal, majd füstkarikákat eregetett, hátha észreveszik a jeleket a hajón és még várnak rá pár percet. Integetett is közben, de a nagy igyekezetben egy kavicson megcsúszott és kiesett a pipa a kezéből, sziporkázva a mélybe esett. A vén kobold is majdnem utána zuhant, de védőangyala a hóna alá nyúlt és vissza teremtette stabil egyensúlyi helyzetébe. A hajó nem várt, hatalmas füstgomolyagot engedve a kéményéből elindult a hosszú tengeri útra. Az öregnek a szíve majdnem megszakadt mindezek láttán. Érezte, ha most nem fog történni vele valami megfoghatatlan dolog, akkor könnycsepp környékezi meg szemeit. Már alig látott pár méterre, a mélyből sűrű pipafüst illatú köd ereszkedett felfelé, ami képet bontott szemmagasságban. Ilyet csodát még nem tapasztalt, a ködből egy gyönyörű szép tündér lány libbent elő, talán Tündérország királynője lehetett és csilingelő hangján így szólt hozzá:
- Sose búsulj Joekobold a pipád miatt, mert ahova készülsz, a messzi szigetre, időnap előtt oda fogsz érni és ott jutalomképen töménytelen pipa közt válogathatsz. Ennek a feltétele, hogy most vissza mész a robogóddal a Mesepatakhoz, szusszannod kell mindaddig amíg meg nem fordítom a szelet. Álmodban fogsz megvilágosodni miként fogod utolérni a hajót és csatlakozni a tündérmentő társasághoz.
Ehhez tartotta magát, felpattant robogójára és mesés tanyájára érkezve a két szilfa közti függőágyában kényelembe helyezkedve várta a déli szellőt, mely meghatározó lesz célja elérésére.
...

Szerző: mesepatak  2011.10.28. 14:53 4 komment

Ugye jól érzed magad lovacskám?
Most ilyen kicsire varázsoltalak, mert ebben a csónakban csak így férünk el.
Ez a patak visz el minket a tengerig.
Tudom, és ne duzzogj,nem vezet más út oda.
Hogy félsz a sötétben?
Én is, de velem vagy, és vár minket a tündér, muszáj haza hozni.
Tudom a többiek is megtennék, megteszik.....

Szerző: mesepatak  2011.10.27. 04:39 2 komment

Szerző: mesepatak  2011.10.25. 07:14 2 komment

süti beállítások módosítása